illatcsalád: orientális-virágos
alkotó: Pierre Mancera
üvegtervező: Luigi Bormioli
A Mancera házat 2008-ban alapította az Al-Athar parfümház párizsi székhellyel, és tulajdonképpen az egész hátterében a Montale áll, az ő alapítói úgy gondolták, hogy ne legyenek egykék, hipp-hopp csinálnak egy testvérmárkát.
Persze kellett egy kis körítés mellé, ez pedig a nyugati, és a keleti illatok szerelmeseinek minden titkos vágyát kielégítő ötvözet lett, art deco gondolatokkal fűszerezve (eme irányzatot az üveg hivatott érzékeltetni, véleményem szerint kevés sikerrel). Jelenleg 29 parfümnél tartanak, tehát úgy tűnik a Montale féle mértéktelenség lesz az egyik irányadó.
Az uniszex So Blue, és férfi társa az Aoud Blue Notes igen fantáziadúsan az új Blue Collection két nyitó darabja, amit nem tudom, hogy követnek-e még újak, gondolom azt majd a piaci igények diktálják.
Aquás szegénykém, és én nem szeretem az ilyen jellegű illatokat, de igyekszem majd objektív maradni.
Nyitánya egy hordónyi mennyiségű Olympos citromlé, 3 másodperc múlva édes mandarin akkordokkal vegyítve, majd felüti fejét a pacsuli kissé túlhígított változata, amit én magamban éles pacsulinak hívok (meg van a tömény földes pacsuli, de ez ugye nem az). Melléjük csatlakoznak az aquás jegyek, amit az elején még szerettem is, mert egy kis rózsás édességgel nőies érzés. És valahonnét innét indul el számomra nem tetsző irányba a történet, ugyanis körülbelül 10 perc után nagyon férfias lesz rajtam. Visszatér egy élesebb citrusos akkord, marad az aquás jelleg, ami mellett néha egy kis olcsó gyümölcsös savanyúcukor erőlködik valamiféle produkcióval, de a teljes leszáradásig tulajdonképpen ennyi, ezek után már semmi változás, csak halványul az illat.
Ami eredetileg felcsigázott, az az ibolya (mint hallgatólagosan az év illatjegye), na ezt hiába kerestem benne.
Szerkezetileg kicsit érdekes ahogy éles kanyarokat vesz, de összességében nem szerettem, valahogy kaotikus az egész a zömmel maszkulin jelleg mellett (férfi bőrön viszont talán kedvelném... vagy nem. Majd tesztelem.).
Illatjegyei
- citrom, bergamott, mandarin, gyümölcsök, bors
- bolgár rózsa, ibolya, tenger jegyek, pacsuli
- ámbra, tölgymoha, pézsma, vanília, szantál
Kees Van Dongen: Portrait of Billy, 1920 Centre Pompidou, Paris.
https://www.facebook.com/illatpiramis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése