2015. december 29., kedd

Őszi-téli vegyes összefoglaló


Könyvek:

Az olvasási szokásaimba üstökösként érkezett a Kindle Paperwhite II., akinek valami frappáns nevet kellene adnom, ha már vele alszom minden éjjel (igen, a párnám mellett őrzi az álmom, szóval különlegesen elmélyült kapcsolat a miénk). A könyvtárba járós (jó)szokásom azért nem törölte el teljesen, mert ugyanolyan jóérzés még mindig valódi, lapozható, illatos könyvet fogni a kezembe.

Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt 
Nagyon megható könyv, egy leukémiás lány harca a rákkal, a hosszadalmas kemoterápiás kezelés részletes leírása. Nem egy vidám darab, de mindenképp érdekes, egyáltalán nem érzelgősen megírt történet, amely inkább a tényekre fókuszál.

Camilla Lackberg: Jéghercegnő
Kifejezetten jól megírt, izgalmas, és fordulatos skandináv krimi.

Veronica Roth: A beavatott (Divergent 1.)
Nem tudom, hogy szeretem-e?! Sokszor kevésnek éreztem, bár az alapgondolat tetszett.

Sen Zsung: Az élet derekán
Nagyon furcsa atmoszférájú kisregény, egy nap alatt kiolvasható (ehhez képest egy hétig ültem rajta). A fiatal kínai értelmiségi helyzetét boncolgatja a kulturális forradalom után, szájbarágósan didaktikus (néha idegesítő) jelleggel. A maradni, vagy kivándorolni kérdése.
Ami tetszett benne, az egy Petőfi (!) vers


"Lennék én folyóvíz, 
Hegyi folyam árja, 
Ki darabos utját 
Sziklák között járja… 
De csak úgy, ha szeretőm 
Kis halacska volna, 
Habjaimban úszna föl s le 
Vígan lubickolva."

Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója
Nekem túl romantikus volt, kevés szépirodalmi/történelmi értékkel, de azért befejeztem.

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Megölnek egy kutyát, és egy autista fiú nyomozni kezd. Nem krimi, hanem az autista gondolkodásmódot páratlanul megragadó, és azt nyelvileg visszaadó remekmű, amit ezennel kötelező olvasmánnyá teszek. A Centrál Színház még mindig játssza, ott a helyem valamelyik előadáson.

Sorozatok/filmek/színház:

  • Jóbarátok- majdnem az összes évadot megnéztem. Az utolsó előttinél tartok, és most már "spórolok" vele, hogy minél tovább tartson.
  • TudorokEbbe félig-meddig beletört a bicskám végül, bár elég sok részt láttam, mégsem jutottam az évad végére. Túl romantikus, és nekem Henrik nem ez a kölyökképű színész.
  • Amerikai Horror Story- három évadot ledaráltam. Nagyon tetszett, de most kicsit másra vágytam, szóval újra jött a Jóbarátok, és egy kis krimiszál, a 
  • True Detective második évada (ezt tegnap kezdtem el)
  • Ébredések- nem mai film, láttam is már, de jó volt újra nézni. Robert de Niro, és Robin Williams megunhatatlan. A film az augusztusban rákban elhunyt Oliver Sacks brit neurológus azonos című könyve alapján készült, amely saját élményeket mesél el. Ez, és még egy könyve (A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét) felkerült a várólistámra.
  • Virágot Algernonnak c. színdarab, amit a Játékszínben láttam. Szervét Tibor alakítása zseniális, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Illatok:

Ilyen téren rém unalmas voltam mindkét évszakban (nagyjából ugyanazokat is fújtam). A Top 5 lista épphogy összejött,

Lorenzo Villorezi: Iperborea (róla tervezek egy bejegyzést hamarosan, ugyanis elfogy a fújósom belőle, és még előtte szeretnék egy posztot)

Tom Ford: Black Orchid

Hermes: L'Ambre des Merveilles (ezt annyira szerettem, hogy majdnem vettem nagy üvegest belőle, de győzött a józan ész, és mégsem)

The Different Company: Jasmin de Nuit (ami a leg-leg-leg-leg parfümöm mostanában, magasan leköröz mindent, annyira imádom, hogy üveges várományos, és csak azért nem írtam még róla, mert mint már mondtam, a hozzám nagyon közel álló illatokról valahogy nehezebben nyilatkozom)

Donna Karan: Cashmere Mist (Az előző bejegyzés róla szólt.)

Az év felfedezése a Slumberhouse ház volt, aminek egyik illatába (Jeke) beleszerelmesedtem, egy mintája pedig még várat magára ;-)

Egyéb:

Eljutottam Olaszországba <3, jártam Velencében, Firenzében, Pisában, és Toszkána eldugott bugyraiban. 
Firenzében eszembe jutott a jó Villoresi bácsi, de eszembe sem jutott felkeresni a házát :-) (illetve eszembe jutott, csak időm nem volt rá)

Felfedeztem egy teát, ami bearanyozta az egész őszi időszakom. Ez a Basilur Masala Chai, aminek azóta is rajongója vagyok (mint általában a masala teáknak)

A youtube-on találtam egy remek vlogot (otthonka) ITT. Dorka hangja, és vidám személyisége olyan mágikus hatással van rám, hogy elkezdtem itthon rendet rakni :-D Kedvences videóiban a háztartási ecettől kezdve a vadkakaó fáig minden van, miközben olyan szuper könyveket/filmeket is ajánl, hogy iszom minden szavát.

És ajánlok még egy remek lángosost a Szentlélek téren (a híd alatti aluljáróban), ahol olyan a káposztával töltött burgonyás lángos... de olyan, amilyet még életemben nem ettem.

Nagyjából ennyi lett volna összegezve a szeptembertől mostanáig tartó időszak. 

BÚÉK!

(És mikor újraolvastam, akkor láttam, hogy a Kindle "aki", és nem "ami" lett. Na ez azért beszédes :-) pedig a könyveimmel is igen szeretetteljes a viszonyom, de az, hogy az összes kedvencem rajta van, és így mindig velem vannak, az azért egy másfajta kapcsolat.) És igyekszem majd nem átmenni könyves blogba, bár most nem nagyon bírtam magammal, elnézést. Azért remélem nem bántátok, és nem untátok ezt a jó hosszúra nyúlt személyes(ebb) bejegyzést. :-)

A fenti fotó saját készítés (ugyan 2014-es, és Mátyásföld), amihez Edith Piaf, és a Serge Lutens Arabie dukál.



2015. december 28., hétfő

Cashmere Mist (Donna Karan) 1994


illatcsalád: virágos-fás

alkotó: ?

üveg: Stephan Weiss

A két ünnep közötti lazításban úgy gondoltam gyorsan írok Nektek egy igazi őszi-téli kedvencemről, amit eddig azért nem használtam többször, mert már csak kevés volt belőle. Viszont úgy hozta a jószerencsém, hogy lett egy teli nagy üvegesem belőle, tehát szemérmetlenül fürödhetek benne, így zömmel ez a parfüm lett az év végi heteim (hónapjaim) kísérője.

Donna Karan régi illatai nagyon kedvesek számomra, amit ismerek az remekmű, amit nem, azután pedig vágyakozom. Nagyon jól komponált, egyedi illat mind, a szegfűs-fűszeres Black Cashmere még a blog indulásának idejében külön bejegyzést kapott, a szintén komfortillat "fehér holló" Chaos is megérdemelne egyet, és ami pedig azonnal jöhetne hozzám, az az 1992-es tömjénes-bőrös-balzsamos Donna Karan, aminek az üvege olyan különleges szépség, amit csak egy kivételes tehetségű szobrász volt képes tervezni.
Donna hanyatlásáról már írtam a róla szóló posztban, meglehetősen elhanyagolja a parfümvonalat, ami nem a mennyiségben nyilvánul meg, hanem a minőségben. Flanker, flanker hátán, egyik rémesebb mint a másik, na de annak kell örülni ami van, szóval örüljünk a régebbi remekműveknek.
A parfümőrt több fórumon kerestem, de nem sikerült rájönnöm a kilétére (aki tudja, kérem írja meg). Az üvegről annyit azért lelkendeznék, hogy Donna volt férje (akitől nem elvált, hanem sajnos tüdőrákban meghalt) Stephan Weiss képzőművész tervezte, no comment...úgy műalkotás, ahogy van.
Kiadtak egy teljesen áttetsző üveget is, és azt hittem ennek a reformulált változatát tartalmazza, de nem, hanem EDP töménységben is elkészült.


Donna Karan és Stephan Weiss

Az illat kezdeti akkordjai ijesztőek lehetnek, ugyanis egy gumislagban több természetességet érzek mint ebben.
Bergamottot kellene detektálnom a fejillatban, de nem sikerült, helyette valami szintetikus kakofónia a nyitány, aminek szerintem a kémiai képlete egy terjedelmes székfoglalóhoz elég lenne. Miért is szeretem akkor ennyire?! (mert nem szeretem ám olyan nagyon a szintetikumokat)
Olyan mint a tajtékos tenger, amelynek hófehér, habos hullámai magasra csapnak, majd visszahúzódnak, és béke lesz.
Ami a kaotikus fejillat lecsengése után jön, az maga a csoda, habkönnyű, libbenő tisztaságillat, ami épphogy puhán körülölel, beburkol valami hihetetlen megnyugtató, ringató aurába.
Ami különösen érezhető benne az a kissé száraz vanília, amely ad egy kis porszerűséget neki, és ezt némi szantálréteg teszi otthonosabbá (poros ház- na megvan miért érzem én ez ennyire otthonosnak :-D )
A virágok közül a jázmin ami a szívillatban megjelenik, gyöngyvirágot nem éreztem.
A kasmír fa érdekes elem, mert köze nincs a fához, ez egy kémiai vegyület (C14H22O), amely fás, szappanos, púderes, aldehidszerű ködöt képez, és megfoghatatlanul lágy, éteri jelleget ad a parfümnek (dezodorok, samponok gyakori adalékanyaga). Sokszor használják jázminnal (Thierry Mugler: Alien), illetve egyéb fehér virágokkal (Histoires de Parfums: Tubereuse 2 Virginale) keverve.
A teljes leszáradásban semmi izgalom nincs, miután kialakult ez a szappanos-virágos, különleges módon édeskés alapillat, már a világon semmi nem változik, csak halványul az intenzitás.
Hamar bőrközelivé válik, és a velúr bőr illata ugyan nem található benne, viszont a hajlékony, puha simulékonysága igen. Hatósugara közepes, tartóssága elég jónak mondható, én a ruhámra, és a hajamra szoktam fújni, ahol kb 4 órát kibír. 





Illatjegyei
  • bergamott
  • marokkói jázmin, gyöngyvirág, velúr bőr
  • pézsma, szantál, ámbra, vanília, kasmír fa


2015. december 26., szombat

L'eau d'Issey (Issey Miyake) 1992



illatcsalád: virágos-aquás

alkotó: Jacques Cavallier

üveg: Alain Mourgues és Fabien Baron

Marie Kondo, Rend a lelke mindennek című könyve kapcsán eléggé megcsapott mostanság a japán kultúra szele, és a nagy rendrakós láz során kezembe akadt ez a minta, amit első körben a kukába dobtam, mert nagyon nem szeretem.
Megfogadtam Marie tanácsát, fogj a kezedbe mindent, ha nem tudsz rá szeretettel tekinteni, vagy negatív érzést kelt, akkor dobd ki. Ez a minta/illat abszolút negatív emlék, mégis volt bennem valami, ami miatt melegséget éreztem iránta. Ekkor jött az ötlet, hogy utánanézzek a cégnek, és meg kell mondjam tetszett az a képi világ amit láttam. Szóval úgy döntöttem emiatt adok még egy esélyt az illatnak, és próbálom nagyon objektív orral, minden bántó szándék nélkül elemezni.
(Egy kis háttérinfó rólam, hogy ennek a férfi párját még a húszas éveim elején használtam, tehát már akkor is elég lazán kezeltem a nemek szerinti besorolást, a L'eau d'Issey pour Homme volt a színházba járós illatom, mert olyan kevés parfümöm volt, hogy a drágábbakat alkalmakra tartogattam.)

Issey Miyake 1938-ban született Hiroshimában, és az 1945-ös bombatámadás egyik túlélője volt (a robbanáskor épp iskolába biciklizett). Erről a szörnyű élményről csak nagyon ritkán beszél, ugyanis ekkor csaknem egész családját elveszítette.
Tokióban, és Párizsban tanulta a divattervezést Guy Laroche-nál, majd a Givenchy házban, végül 1970-ben megalapította saját márkáját, Miyake Design Studio néven.
Remekül ötvözi a japán, és az európai szabásvonalakat, bár utóbbi egyértelműen jellemzőbb rá. Kollekcióinak darabjai inkább művésziek, mint hétköznap is hordhatóak, de ez persze nem meglepő a divattervezés szegmensében.

Érdekességek:
  • 1976-ban fekete modelleket állított a kifutóra, ami nagy megrökönyödést váltott ki  
  • volt, hogy 8 éves gyerekek mutatták be felnőtt kollekcióját
  • 1998-as A-POC (A piece of clothes- Egy rongydarab) kollekciójában egyetlen hosszú szövet kapcsolta össze a szorosan egymás mögött felvonuló modelleket
  • kedveli a szójátékokat, pl japán boltjának neve az ELLTOB TEP- a pet palack visszafelé olvasva
  • nagy rajongója a Moloko énekesnője Róisín Murphy, akit gyakran látni Issey kreációkban
  • 1991-ben a Frankfurti Operaház felkérésére 400 jelmezt készített 40 táncos számára a The Loss of Small Detail c. balettelőadásra, amelyek között igen látványos tervek is voltak
  • ruháihoz nem csak textilt használ, hanem drótot, sztaniolt, szalmát, bambuszt, műanyagot, gumit stb.
  • művészetét remekül értette, és tolmácsolta Irving Penn amerikai fotóművész, akivel együttműködve létrehozta egyik legnagyobb sikerű kiállítását, Vizuális párbeszéd címmel
  • munkái közül, talán az origami kollekció nyerte el leginkább tetszésem



Nagyon érdekes a parfümökhöz fűződő viszonya, mert azt tartja jó illatnak, amelynek minimalista üvege, kirobbanóan pazar, és bonyolult belsőt takar.
"Egy illat inkább átöleljen minket, mint ellepjen. A harmat és a növényekre hulló eső, a víz tisztasága és frissessége érvényesüljön."
Jacques Cavallier volt aki megvalósította az álmát, és megalkotta számára ezt a parfümöt, amely szerintem máig a ház legellentmondásosabb darabja.
Miután átrágtam magam ezen a temérdek információn, és ezek fényében teszteltem újra, furcsa módon elkezdtem megkedvelni (na ennyit a szanálásról! :-D ).
Szóval maga az illat egy tipikusan aquás-virágos alkotás, aminek nem tesz jót ha fújjuk, mert akkor olyan mennyiségben kerül a bőrre ami már zavaróan erős lehet, ergo kenni kell, azt is mértékkel.
Elég szintetikus kezdete van, rengeteg (kissé poshadt) sárgadinnye, amely aquás akkordokkal van nyakonöntve, mellette liliom, és gyöngyvirág (ez a paletta nagyjából lefedi az összes utált illatjegyem). Eddig itt mindig megfutamodtam, és fejvesztve próbáltam lemosni magamról, most viszont a zen angyali nyugalmával (ugyan kissé feszes izomtónussal) vártam a kibontakozást.
Virágos tobzódás vette kezdetét, a liliom-gyöngyvirág kombóhoz csatlakozott egy hangyányi tubarózsa, ciklámen, frézia (ami ugyancsak szinte mindenben szintetikus mint a veszedelem, itt sincs másképp), majd felüti fejét egy vizes, dinnyés akkord, amit a görögdinnye ketonnak (más néven calone, vagy methylbenzodioxepinone) köszönhetünk. Ez már leírva is rémes, megélni még rosszabb.
Ami miatt viszont most már nem kibékíthetetlen köztünk az ellentét, az annak köszönhető, hogy a vége nagyon jó irányba változott, édeskés, lágyan nőies, letisztultan fás-virágos tisztaságillattá alakult rajtam, és kifejezetten jóérzéssel, harmóniával töltött el a viselése. Ezért a rövidke végjátékért persze nem fogom hordani, de mindenesetre meglepett, és kezdem jobban megérteni a rajongótáborát. A teljes leszáradás a Kenzo illatokat juttatta eszembe, amik ugyancsak többnyire erősen szintetikusak, de számomra kellemes viseletek.
Hatósugara fújva elviselhetetlen, kenve megfelelő, tartóssága kiváló. Az a típus amit száz közül felismersz, és ha mást nem is, ezt minden parfüm esetében értékelendőnek tartok (Issey bácsi pedig abszolút belopta magát a szívembe <3 )

...nyugvó vizek lustán langyos párolgása, vízililiomok tükrös tánca, mederbe zuhanó boglyas fa hasadása...



Illatjegyei
  • ciklámen, rózsavíz, sárgadinnye, lótusz, frézia, rózsa, calone (görögdinnye keton)
  • szegfű, liliom, peónia, gyöngyvirág
  • fás jegyek, tubarózsa, ámbra, szantálfa, pézsma, osmanthus, cédrus