2016. augusztus 25., csütörtök

La Fumée Rouge Foncé (Rusznák Rita) 2016


fotó forrása: Pinterest
A Lamp Lighter At Work In Finsbury Park, London, 17 October 1935

illatcsalád: orientális-virágos

Történt, hogy pár hónapja egy új illatos csoport tagja lettem, ott figyeltem fel Rusznák Ritára, aki parfümolajokat készített néhány csoporttagnak, és akik megkapták egytől-egyik lelkendezve meséltek az egyedi, személyre szabott alkotásokról (na ez persze még nem győzött meg, eddig akár baráti udvariaskodás is lehet az egész, gondoltam). Ami viszont ezen kívül még külön felkeltette a figyelmem az az volt, hogy mindenki megkapta a rövid, első benyomás keltette jellemzését magáról, és arról az olajról amit Rita hozzá társít. Magyarul megkapjuk parfümben egy másik ember első impresszióját magunkról. (Mi ez, ha nem egy mérhetetlenül izgalmas találkozás?!)
Később kiderült, hogy Rita óvodáskora óta az illatok megszállottja, kiállítás tervező-rendező kurátorként is időnként megtölti a parfümök szívet melengető világával a kissé rideg kiállítótermeket (parfümtörténeti tárlatát Helena Rubinstein, Estée Lauder, Judith Müller életéről, alkotásairól például szívesen megnéztem volna).
Magának és közvetlen ismerőseinek, barátainak régóta készít illatos olajokat, megrendelésre körülbelül fél éve.
Miután alaposan felpiszkálta a kíváncsiságom, fel is vettem gyorsan a kapcsolatot vele, majd levelezni kezdtünk, megkérdezte milyen illatjegyeket preferálok (bőr, dohány, rózsa), mik azok amiket ki nem állhatok, majd kicsit beleolvasott a blogomba, és körülbelül egy hét alatt elkészült a mű, ami mellé a következő jellemzést kaptam:
"Karakteres egyéniségnek látlak, nem vagy hétköznapi ember. Őszinte, de nagyon érző, aki szereti a kihívásokat, nem riad meg az új helyzetektől, hanem megoldja őket. Ezért lett az illatod olyan karakteres, füstös, rózsás, de a szíve tubarózsás. Nem könnyed illat, hanem olyan mint akinek tervezve van. Iszonyú tömény, pátoszt teremtő az első 15 percben, aztán ahogy melegszik, lágyul, kiadja az igazi valóságot."
(Találóbb leírást nem is kaphattam volna az én hedonista, néha túltengő, dramatikus végletek közt azért alapvetően nyugalomra, egyenes helyzetekre vágyó énemről).

Kezdete gránátalma fanyarul kesernyés leve, töppedt pinot noir sűrűn csordogáló, napmeleg zamata, fekete tulipán illata, és markáns, fás oud mindent beborító éjjeli fátyla. Egyetlen illatnál sem éreztem még ennyire tisztán, hogy tölcsérszerűen nyílik a szívillat felé. A felszínen gyűrűszerűen keringnek a fejillat jegyei, és mint valami forgószél kráterében kezd gomolyogni a parfüm lelke, a virágok egyik nagyasszonya a tubarózsa, némi zöldes felhanggal keverve.
Itt már előtör a bőr, ami nem az a simulóan finomkodó fajta, hanem pont amit izgalmasnak találok, picit szárazabb, karcosan realista cserzett bőr, ami zabolátlan vadsággal csak arra vár, hogy valami vagy valaki szelídebbé tegye. Az erőteljes oud folyamatosan jelen van, majd ahogy egyre inkább veszít intenzitásából (körülbelül 1-1,5 óra múlva) előjön a simulóan selymes dohány, egy jázminosan édes fázissal, ami pont annyira krémes, hogy talán már túlmutat a tubarózsán, olyan mintha a bazsarózsa is segítségére lenne, hogy igazán kellemes, nőies, komfortos, mégis izgalmas illat váljék belőle.
Teljes leszáradása édesedő szelídülés, füstös pulzálással második bőrként hozzám simul, majd egy ámbrás, krémes, kicsit szappanos lehelettel észrevétlenné halkul.
Uniszex, tartóssága és hatósugara kiváló (tényleg egy csepp kell belőle, amit én az alkaromra pöttyentettem, onnét kicsit a nyakamra, és ez a mennyiség bőven elegendő, reggeltől délutánig kitart).

A mindent elnyelő feketeség, és az élettel teli, lüktető mélyvörös füst tánca. Elképesztően szép, tiszta összetevőkből álló illat, egy molekulányi szintetikus felhangja nincs (amitől utólag bevallva kicsit féltem), csak gratulálni tudok az alkotónak (Montale lepipálva, pedig a rózsás oud-ot elég szépen prezentálják). Köszönöm.

...fekete selyem puha siklása, kopott gázlámpa éjbe hunyorgó fénye, lószerszám csengése, poros patkók dobbanása, füstös szoba félhomályos melege, száraz pergamen fakó zizzenése, rőt alkony kékes, tompa ködöt hozó hasadása...


Illatjegyei
  • fekete orchidea, gránátalma, fekete virágok
  • tubarózsa, friss rózsa
  • oud, bőr, dohány, rózsa, ámbra


2016. augusztus 22., hétfő

Un Crime Exotique (Parfumerie Generale) 2006

fotó forrása: Annie (parfumo.net)

illatcsalád: aromás-fűszeres

alkotó: Pierre Guillaume

Lehet, hogy már említettem valamelyik bejegyzésemben, hogy elkezdtem a mintáim/fújósaim felszámolását (és ez nem csak a költözésem előtti állapot, hanem szeretném ha kevesebb tárgy venne körül, mert egy ideje zavar a sok apróság amivel elárasztottam a lakásom/lelkem). Persze néha belefutok abba a hibába, hogy a száműzni kívánt dolognak esze ágában sincs menni, és csak nagyobb méretűvé transzformálódva terpeszkedik továbbra is immár kiemelt helyen a polcomon.
Ennek az illatnak is valószínűleg ez lesz a sorsa, mert tegnap mikor előkotortam az Un Crime Exotique (Egzotikus bűncselekmény) mintám és teljes nyugalomban magamra kentem (fahéjas illat... biztos unalmas, de most kicsit hűvösebb van jó lesz... nagy baj nem lehet), majd eltelt negyed óra, mikor is beütött a szer, és este már azon törtem az agyam, hogy honnét szerváljak ebből egy hektó mennyiséget (de minimum 10 ml-t). Ennyit a szanálásról. Általános konklúzió: mániákus ember ne akarjon rendet rakni, viselje türelemmel, méltósággal a kuplerájos bolondériáját.


A Parfumerie Generale 2002-ben indult, alapítója a vegyész végzettségű, francia Pierre Guillaume, aki nagyon haladó szellemben mindenféle számomra a boszorkányság határát súroló technikai újításokkal (is) tervezi illatait (pl. a Coze és az Eau de Circe az úgynevezett "photo affinage" eljárással készült, amikor az ultraibolya sugárzással machinálnak valamit, ami tökéletesre csiszolja a végeredményt.) A cég rövidítése a "PG" egyébként Pierre monogramja is, kicsit nárcisztikusan játékos fiú ez a mi vegyészünk (aki szerintem Kilian-ra hasonlít, úgy tűnik nem csak külsőleg).

Jelenleg 48 illat van a repertoárban, két szálon fut a kollekció, egyik a számozott részleg ami állandó, és van a Private Collection ami limitált, tehát főként a mániákus gyűjtőket (jelen!) célozza.
Többféle mintakollekció kapható a honlapján ITT, amiből most sajnos a "PG" 29 darabját bemutató doboz (29x1,7 ml fújós minta) ugyan épp nem kapható, de remélem pótolják a közeljövőben, mert szerintem rendelni fogok (+15 euro a szállítás)... mondom rémes a rendrakás. Minták egyébként még az ALZD és Luckyscent oldaláról is rendelhetők (ez mondjuk pont nem, mert már megszűnt, de ebay-en akár üveges változatra is van esély)

Na de térjünk rá az illatra, aminek a kezdete egy szépséges fahéjaldehid akkord, szegfűszeg, kardamom, leheletnyi csípős gyömbér, szerecsendió, és áttetsző ánizsaldehid háttér. Tömör, mégis légies nyitány, picit csípős, erőteljesen fűszeres édességgel. Különleges oximoron. Nehézkes könnyedség, ami a legnagyobb vintage illatok művészete. Olyan mintha egy vaskos alapon valamiféle könnyed felhő lebegne, ami melengető aurát von viselője köré.
A fejillat lecsengése után előbukkan az osmanthus virág, ami pont jókor érkezik az elillanó aldehidek helyére, hogy egy hajszálnyi könnyedséget hozzon a tömör fűszerek közé. Majd megjelenik a teás akkord, aminek az illat az aromás besorolást köszönheti, ugyanis főként két komponens alkotja, a kesernyés, doppingszerként is számon tartott serkentő, latin-amerikai gyógynövényes matétea, és az általam rajongásig szeretett nyugtató, tejes, indiai masala chai, ami olyan szépséges, hogy második napja nem térek magamhoz az ámulatból (figyelitek itt is ezt a mesteri kettősséget, ezt az egyensúlyt teremtő harmóniát?! Jin és jang. Tökéletes!)
A leszáradás során bőrre simul, a selymes masala felerősödik, halványan megjelenik a szantál és szerintem a pézsma mindent összefogó alapja, amitől komfortos, kényelmes, relaxáló hatása lesz.
Összegezve: fahéjas, fűszeres karácsony, tejes-teás édesség, uniszex, rövid ideig gyógynövényes, ürömszerű kesernyésség, tiszta alapanyagok, mesteri melegségben összeolvadás. 
Világok találkozása, az az ünnep mikor a kereszténység karon fogja a hinduizmust, és meglátogatnak egy taoista szerzetest.
Tartóssága 6-7 óra (fújva szerintem több), hatósugara kezdetben gyilkol, majd körülbelül egy óra múlva kellemes, nem harsány, de jól érezhető illattá válik.
Beszerzése sajnos nekem is fejtörés, komoly érdeklődőknek az imát ajánlanám (ha a parfüm ideológiáját nézem, istenekből széles a repertoár, bármelyiket tudnám javasolni).

...barnásvörös por, opálos, halványsárga világosság, forró csészét szorongató kéz melege, tejes gomolygás, párás üveg otthonos, fényt törő játékossága...



Illatjegyei
  • fahéj, csillagánizs, masala tea
  • kínai osmanthus, mézeskalács, matétea
  • tea, vanília, szantál


fotó: Saul Leiter



https://www.facebook.com/illatpiramis

2016. augusztus 20., szombat

Délice des Fleurs (L'Occitane) 2011



illatcsalád: virágos

Ennél a bejegyzésnél volt egy kósza, kellemetlenül feszengő érzésem, hogy folyton olyan illatokról írok amiket már nem lehet kapni, de úgy döntöttem vintage rajongóként/gyűjtőként ezt alap profilként fogom tekinteni, és maximum néha kitekintek a világba, hogy jelenleg mik lelhetők a parfümériák polcain.
Szóval ez egy limitált, mára már megszűnt illat (ami például az ebay-en kicsit ugyan drágán, de még elég gyakran fellelhető, és persze kis szerencsével ott is ki lehet fogni néha jó áron bármit).
A L'Occitane cégről már írtam korábban, többnyire szeretem az illataikat, bár erősen túlárazottnak tartom őket, így szinte sosem vásárolok náluk semmit, amim van azt másodkézből szereztem be, úgy viszont abszolút megérte.

Ennek a parfümnek már az üvegét is nagyon kedvelem, annyira passzol az opálos, vintage jellegű felirattal ellátott rózsaszín butélia az illathoz, hogy öröm ránézni (legalábbis a képeken, mert nekem csak mintám van belőle). A kollekcióhoz tartozott egy szintén tetszetős tégelyes szájfény, amit kétféle árnyalatban árultak, és én jó, hogy nem láttam, mert tuti megvettem volna a már meglévő kb. 124 darab mellé, hogy azután ne is használjam, csak nézegessem.

A parfüm nyitánya cukrozott gyümölcsök, főként érett mandarin leve, egy pötty eper, és egy kis aromás feketeribizli illata, némi zöldes felhanggal, ami pár pillanat alatt elillan, mintha ott se lett volna.
A beköszönés után hamarosan bontakozni kezdenek a virágok, először az ibolya, majd a krémesen édes, bódító májusi rózsa (imádom ezt az akkordot, a gyerekkorom és nagymamám hosszú gangja jut róla eszembe, ahol katonás rendben sorakoztak a rózsatövek, és én legjobban a laza szirmokra bomló, kicsit rendezetlen hatású bozontos, rózsaszín pünkösdi rózsát szerettem).
A szívillat kiteljesedése az ibolya édességének púderes átváltozásáról szól, ami olyan rafináltan következik be, hogy közben marad a gourmand jellege is (magyarul ínyenc cukrozott ibolya lesz belőle).
Az alapillat jegyeinek megjelenése előtt az ibolya még markánsan felerősödik, itt már kevésbé púderes, inkább légiesen édes, itt hozza legjobban a virág valódi illatát (határozottan szép, tiszta, realista periódus), majd elhalkul a vaníliás pézsmaágyon, hogy egy bőrre simuló (a végén sajnos kissé szintetikus), kifejezetten nőies komfortillatként még órákon át kísérjen.
A szantálból jó lett volna érezni valamit, illetve a szárazabb, füstös vanília nekem személy szerint izgalmasabb lenne, de így is nagyon kellemes viselet, amit inkább tavaszi illatként tudok elképzelni.
Tartóssága és hatósugara kiváló, a L'Occitane illatok között különösen kiemelkedő (maximum két fújás elegendő belőle).

...kanyargó girlandok alatt, barokkos erotika fojtó fülledtsége, hófehér bőrön fűző szorítása, parfümös-púderes dekoltázs halk, párás pihegése, zsebkendőn halvány rúzs nyoma...




Illatjegyei
  • mandarin, eper, feketeribizli, cukor
  • májusi rózsa, ibolya, ibolya levél, orgona
  • vanília, szantál, fehér pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis



2016. augusztus 15., hétfő

La Yuqawam Homme (Rasasi) 2012


kép forrása: Irini (parfumo.de)

illatcsalád: orientális

Az arab illatok iránti rajongásom gyakorlatilag a megismerkedésünk, vagyis évek óta töretlen. Ebay-ről rendelt Al-Rehab olajokkal kezdődött, majd nem volt megállás, jött az Ajmal, az Al-Haramain és a Rasasi a maga messzire repítő álomvilágával (romantikus elcsépelt klisé tudom, de ez van, úgy tűnik néhanapján ilyen is vagyok).
A Rasasi történetéről röviden annyit, hogy 1979-ben alapította Abdul Razzak Kalsekar, aki sajnos nem olyan rég, tavaly augusztusban hunyt el 84 éves korában. A Dubajban működő vállalkozás eddigi repertoárjában kereken 150 parfüm kapott helyet, és ahogy ki tudtam silabizálni 2014 után nem jelent meg új illatuk (ennek okát érdemes lenne megvizsgálni, amit én most nem fogok megtenni, viszont ha valaki utánajár és megosztja velünk az információit, azt megköszönöm). 
Kalsekar bácsi eredeti terve az volt, hogy hat fiával családi vállalkozásként csendesen kotyvasztgatnak majd a jó öreg Dubajban, azonban hamarosan a kereslet a terjeszkedést indokolta, és ma már 165 elegáns üzletben kínálják minőségi illataikat főként az arab térségben, például Oman, Kuvait, Bahrein, Katar fényűző bevásárlóközpontjaiban. Hála az internet áldásának az európai halandók is viszonylag könnyen hozzájuthatnak termékeikhez a különböző online parfümériákban, aukciós oldalakon.

A La Yuqawam Homme mint a neve is mutatja férfi illat, de ez persze mint megrögzött parfümmániákust és illatügyileg meglehetősen rugalmasan gondolkodót nem rettentett el attól, hogy bőrös jellege miatt azonnal kérjek 5 ml mennyiséget egy kedves parfümös ismerősömtől.
Amint érzem az ősz legelső, legapróbb fuvallatát, nálam beköszönt a bőrös, fás, melengetően orientális illatok ölelése utáni vágyakozás, és ez kellően izgalmasnak is tűnt a kínálatban (főként mert többen Tom Ford Tuscan Leather nevű parfümjéhez hasonlítják, Tom Forddal kapcsolatban pedig a végletekig elfogult vagyok).
Mielőtt rátérnék az illatra, szeretném megemlíteni, hogy az üvege külön figyelmet érdemel. A hangulatban pont hozzá passzoló levél motívum az egyszerű, elegánsan lekerekített üveggel kiegyensúlyozott harmóniát alkot (női párja lila színű, és a levél azon tükröződve alkot teljes egészet. Ezt szintén egy Tom Ford illathoz, a Black Orchidhoz hasonlítják, de ez ügyben nem tudok nyilatkozni, még nem teszteltem.)



Nyitánya meghökkentő, éretten darabokra hulló harmatpiros málna, és mustársárga sáfrányos bőr. Olyan szép és különleges, hogy az első pillanatoktól nem ereszt. A pazar gazdagság leomló palástja, ami súlyos és meleg védelembe burkol. Érezni a fűszernövényeket, de csak valami homályos, összesimuló kavargásban, magamtól egyiket sem tudnám beazonosítani. Ami biztos az a kétféle bőr, a velúr szöszös, hajlékony puhasága, és a cserzett lószerszám fényesre kopott, repedt érdessége. 
A szívillatban határozottan megjelenik, majd órákig érződik az üröm zöldes keserűsége, a tömjén csodásan megnyugtató dorombolásával, ami nem templomi füst, bár mintha halvány csíkként az is kavarogna benne, hanem a gyanta ragacsos, kicsit gyógyszeres akkordja.
Az alapillatban elhelyezett bőrös jegyek igen furfangosak, mert a fej-, és szívillatban tobzódnak a legerősebben, majd a leszáradás során elhalkulnak, és belesimulnak a fás-ámbrás-fűszeres alapba, hogy ott egy nyugodt bázison elüljenek nagyjából az idők végezetéig. Van egy nagyon apró, épphogy rezdülő édesség is benne, száraz, füstös vanília (ami elvileg nincs a felsorolt illatjegyei között), a málna és talán a jázmin érintése.

Az, hogy tartós parfüm, nem tükrözi elég hűen a valóságot. Ez az illat tényleg az örökkévalóságig tart. A bőrömön egy napig (24 h) mindenfajta megerőltetés nélkül simán érződik (bőrközeli ugyan, de akkor is kiváló teljesítmény), ruhára permetezve szerintem egy hétig illatozik.
Hatósugara kiváló, nagyon kell vigyázni az adagolással, mert ha megszalad a mennyiség akkor a környezetünkben az első egy-két órában sok embernek okozhatunk kellemetlen perceket (maximum két fújás, azt is inkább messziről permetezve).

Abszolút niche minőség, ami ugyan férfi illatként van regisztrálva, de szerintem olyan hölgyek akik nem rettennek meg egy néhol kissé szikár, goromba bőrt felvillantó, markáns aurával beborító elixírtől, nyugodtan viselhetik. Káprázatosan gyönyörű parfüm (ami valóban nagyon hasonlít a Toszkán bőrhöz, annak kiváló olcsóbb alternatívája lehet). 
Uraim Önökön ez az illat erőt, stabilitást sugárzóan érzéki (ha jól tudom a neve is azt jelenti, hogy "ellenállhatatlan"), Hölgyeim Önökön ez az illat merész, intelligenciát sugárzó és provokatív. Tessék tehát bátran viselni mindenkinek.


Illatjegyei

  • sáfrány, kakukkfű, málna
  • jázmin, fehér üröm, tömjén (olibanum)
  • bőr, fekete velúr, fás jegyek, ámbra

kép: Eduardo Rodriguez Calzado


https://www.facebook.com/illatpiramis

2016. augusztus 14., vasárnap

Furiosa (Fendi) 2014


illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Francois Demachy

üveg: Delfina Delettrez

Kezdeném azzal, hogy a Fendi ház ha jól emlékszem tavaly gondolt egyet, és nagy hirtelen megszüntette a parfüm részlegét, ezért ha valaki olthatatlan vágyat érez bármelyik 2010 (Fan de Fendi) utáni illat beszerzésére, akkor annak igencsak sietnie kell, mert az üzletekből már kivonultak, netes parfümériákban még fellelhetők, de úgy vélem nem sokáig.
A döntésükön mérsékelten csodálkozom, mert ugyan a 2007-es Palazzo óta nem igazán sikerült művészileg értékes darabot piacra dobniuk, de mászkál hasonló cipőben még pár parfümház, akik minden szívfájdalom nélkül ontják a silányra uniformizált darabokat, és bizony eszük ágában sincs visszavonulót fújni, sőt... Mindenesetre ha már semmiképp sem ment jobban az illatgyártás, akkor azt mondom okos lépés volt részükről a leköszönés.
A Furiosa a Fendivel szemben érzett minden negatív előítéletem ellenére két dologgal keltette fel mégis a figyelmem, egyik az üveg, a másik pedig Luca Turin ötből-három üveges "jó" értékelése.

Az üvegterv a római születésű fiatal ékszertervezőnő, Delfina Delettrez alkotása, aki 2007 óta a Fendi szürrealizmus és ikonográfia által megérintett ékszerdizájnere. Érdemes rápillantani modern, néhol futurisztikus kollekciójára, ami bár nem mondom, hogy túlzottan elnyerte a tetszésem, mégis a sajátságos hangulata miatt érdekes lehet. Az üveg tervezésekor állítólag a cég védjegyeként számon tartott szőrmék (illetve azok fonákja, a bőr) ihlették, de persze különleges formája, mintázata meglódította a fantáziát, van aki egy teknős páncélját, szkarabeuszt, vagy egy pillangót vél látni benne. Nekem olyan mint egy laza foglalatba ágyazott napsárga, áttetsző ásványokból álló mozaikokat idéző ékszer (mondjuk egy bross, vagy egy medál).

A Furiosa szó jelentése bátor, energikus, dühös, szenvedélyes, féktelen energiával rendelkező (vagyis nagyjából minden, ami a görög mitológia bosszúálló istennőit, a fúriákat jellemzi).
Ehhez képest a parfüm mérsékelten szilaj, a féktelen erőt nem érzem rajta, de valami különleges energikusságot igen.
Nyitánya a zömök, rücskös héjú fanyar, lédús calabriai bergamott, és virágos jegyek összjátéka, amely mielőtt pár perc alatt végleg elenyészik, ad egy érdekes kölniknél vaskosabb, mégis rusztikus cologne jelleget neki.
Az egész alkotáson végigvonulnak a rózsaborssal pikánsra szédített vad, nyers, zöldbe hajló virágos jegyek, a jázmin és gardénia kettőse, amik mellett van egy különleges akkord, ami talán a repcsény, de mivel soha nem éreztem ezért nem vagyok benne biztos.
Nyugtalanítóan furcsa illat, ami hol tetszik, hol nem, de mindvégig fenntart egy feszült figyelmet, ami miatt újra és újra visszatérek a mintámhoz.
A baltával faragott szívillat nyers energiáján sokat csiszol az alap meleg ámbrája, ami szintetikus, mégis alapvetően kellemes sugárzással kezd terpeszkedni a virágágy alatt némi szintén meleg, enyhén kesernyés fás felhangokkal díszítve (elvileg nincs, de szerintem jó adag kicsit torokkaparó, éles pacsuli is van benne, ami nem vonul végig a teljes leszáradáson, de van egy erőteljes fázisa a szívillatban, majd a későbbiekben pimaszul vigyorogva elő-előbukkan a virágos-ámbra mögül). A tömjén ugyan ott van az illatjegyek közt, de én bevallom egyáltalán nem éreztem, az alap hajszálnyi kesernyésségébe próbáltam belemagyarázni, de szerintem az inkább a fás összetevő része.

Nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e?! Vonzódom hozzá, elismerem egyediségét, de nem szeretnék azonnal és örökre egy üveggel birtokolni belőle, bár 5 ml-t szívesen elfogadnék, mert összességében inkább tetszik, és néha nagyon is jólesik a viselése (különösen egy pohárka jóféle rozéval művészkedve pózoló, hűvösebb alkonyon).
Modern gondolatokkal ötvözött felkavaró, zöldessárga vintage ragyogás, megállítja az időt, felém villantja penge mosolyát, és erőszakkal elvont gondolkodásra hajlít. Tartóssága és hatósugara kiváló, rendszertanilag női (szerintem uniszex) megvételét csak kipróbálás után ajánlom, mert nem könnyen szerethető illat.



Illatjegyei:

  • calabriai bergamott, rózsabors
  • jázmin, gardénia, repcsény (Erysimum)
  • ámbra, tömjén, guaiac fa


kép
Freydoon Rassouli: Infinite journey


https://www.facebook.com/illatpiramis

2016. május 20., péntek

Luciano Pavarotti (Luciano Pavarotti) 1994


illatcsalád: fás-chypre

alkotó: David Apel

üveg: Pierre Dinand

Kezdeném azzal, hogy azt sem tudtam ez a parfüm létezik. Időnként mikor arra járok leruccanok a Blaha Lujza tér aluljárójába a parfümöshöz nézelődni, egyrészt mert kincseket találtam már ott, és mivel az eladó hölggyel is elég jóban vagyok, ezért a pár perces kellemes társalgás sem egy utolsó szempont. Szóval ott fedeztem fel ezt az minit, majd tettem magamévá komoly 500 ft-ért.
Pavarottit szerintem senkinek nem szükséges bemutatni, operarajongónak sem kell lenni ahhoz, hogy jól ismerjük a nevét. Két parfümöt is kiadott a 90-es években, először ezt a férfi illatot 1994-ben, majd egy évvel később a virágos-gyümölcsös ciprust, a Pavarotti Donnát (amire persze kíváncsi lennék). 
Mindkettőt David Apelnek köszönhetjük, annak a Givaudan parfümőrnek, aki csapatmunkában részt vett a Black Orchid (plusz még pár Tom Ford illat) készítésében. Önálló munkái nagyjából semmiségek, listájuk megtekinthető például ITT.
A besorolásról annyit, hogy chypre kategória, ami ugye egyenlő a tölgymoha az alapban, citrus a fejjegyben képlettel. Nyilván nem vitatkozni szeretnék azokkal akik sokkal jobban értenek ehhez nálam, különösebb jelentősége sincs, viszont ezt az illatot én inkább fás-aromásnak gondolom, vagy maradjunk annyiban, hogy fás-aromás-ciprus.

Az illatjegyei alapján nagyon-nagyon izgalmas parfüm, lássuk mit tud.
Nyitánya kifejezetten kellemes, borotválkozás utáni balzsamokat idéző édeskés maszkulin hatás. Nagyon rövid időre villan fel a fanyar bergamott, neroli (a keserűnarancs virágának olaja), és az amalfi citrom, ami nekem inkább édesebb és külalakra kevésbé impozáns szicíliai citromnak tűnik. Van benne egy csipetnyi gyógynövényes jelleg, amit az idegnyugtatóként elhíresült citromverbénának tulajdonítok, de mintha egy finoman harmatos, friss illatot árasztó levendulaág is belecsúszott volna, erősítve a relaxációs jelleget, és ennek a kombónak elég intenzív az összjátéka ahhoz, hogy az általam kiosztott aromás besorolás is megállja a helyét.
A szívjegy felbukkanó virágos összetevői kellemesen nőies irányba lágyítják a fanyar indítást, majd felbukkan a fűszeres (inkább koriander mint szerecsendió) nüanszokkal díszített pacsuli, hogy azután összefonódva ezek együttesen adják azt az alap aromát amely gyakorlatilag semmit nem változik a teljes leszáradás kurta folyamatában. Szépen elrendezett gomolygásban kavarog a halványan púderes írisz, a pár pillanat alatt elhaló kesernyés muskátli, és a cédrus napsütötte, barátságos fássága, mögöttük pedig szerintem szintetikus ámbra (ambroxan) puhasága bontakozik folyamatosan teret hódítva, egészen az alapillatban való terpeszkedő kiteljesedéséig. Édességét főként a fehér repceméz, és egy igen jellegtelenre sikeredett vanília akkord adja, az óvatosan adagolt tonkabab kumarinja pedig mélységet érzékeltetve, némi sötét árnyékot satíroz kettejük köré. Van benne valami furcsa, háttérben meghúzódó szárazság, mint a vágott takarmánynövények még kicsit zöld, de már száraz illata.

Maximálisan uniszex, az itt-ott felbukkanó villanásnyi férfias akkord ne fogjon vissza senkit az esetleges kipróbálástól. Inkább kellemesnek mondanám semmint izgalmasnak (ez picit csalódás volt, mert az illatjegyek alapján másra számítottam). Kiváló sportos, vintage beütésű, frissítő nyári permet.
Tartóssága és hatósugara elég gyengécske, egy szempillantás alatt bőrközelivé válik, majd tűnik el a semmibe.
Lelőhelye: a valós és virtuális bolhapiacok (főként ebay)

...szalmasárga szálak fakulása... nyár végi vágott tarló fáradt, forró porossága... apám nyirkos arcának reggeli friss, édes simasága...

Illatjegyei:
  • petitgrain (keserűnarancs olaj), neroli, bergamott, amalfi citrom, citromverbéna, borostyán
  • írisz, muskátli, pacsuli, virginiai cédrus, szegfűszeg, rózsa
  • opoponax, tölgymoha, ámbra, benzoin, tonkabab, vanília, bőr, fehér méz, liatris (díszcsorba)


2016. május 17., kedd

Loving Bouquet (Escada) 1999

(saját fotó)
illatcsalád: virágos

alkotó: Annick Menardo

Escada parfümről még semmilyen vonatkozásban nem volt szó a blogon, és ez nem véletlen. A parfümház új illatairól nem sok jót tudok mondani, semmitmondó édeskés és/vagy gyümölcsös tucatáruk, amik említésre sem méltók. Körülbelül 2000-ig volt azonban a divatháznak egy fénykora, amikor azért születtek nagyon jó alkotások.

Az Escada házat 1978-ban Németországban Margaretha és Wolfgang Ley alapították, a portugál szó jelentése "lépcső", de nem innét jött az elnevezés, hanem egy spanyol versenyló neve ihlette (akit viszont a lépcsőről neveztek el :-)). Münchenben nyitottak butikot ahol színes, fiatalos ruhákkal, különleges anyagkombinációkkal (például hímzett, kötött motívumok textillel párosítása) igyekeztek felhívni magukra a figyelmet. 
1990-ben Escada Beauté néven bőráruval, és illatokkal is előrukkoltak, első parfümjük az alapítóról elnevezett Margaretha Ley.
Érdekesség, hogy hivatalosan tulajdonképpen egyikük sem volt német, a germán felmenőkkel rendelkező Wolfgang Amerikában született, Margaretha pedig svéd származású, aki miután hazájában elnyerte a Miss Svédország címet, Párizsba ment modellkedni és divattervezést tanulni, ahol gyorsan szert tett egy első férjre, majd egy másodikra is Wolfgang személyében. Ketten pedig felvirágoztatták közös vállalkozásukat. A feleség remek üzletasszony, marketinges és tervező volt, Wolfgang pedig nem tudom mihez értett, mert róla nem áradoznak a divathoz értők, talán a tőkét adta mindehhez. Margaretha korán, mindössze 56 évesen halt meg gyomorrákban (1992-ben), azóta illatügyileg egyértelműen hanyatlás az Escada, ruhák terén nem tudom mi a helyzet, a divat szinte egyáltalán nem érdekel.

A 99-es Loving Bouquet Annick Menardo munkája, akinek ezen kívül pont egy pár jó dobása volt (Boucheron Jaipur Homme, Bvlgari Black), összességében azonban nem vagyok tőle elájulva.
Ez az illata viszont határozottan nem rossz. Pár éve jutottam hozzá, mégpedig ajándékba kaptam egy neten vásárolt Margaretha Ley mellé. Nem indult ugyan zökkenőmentesen a kapcsolatunk, mert kezdetben kifejezetten büdösnek tartottam, de azután párszor használtam (nem mazochizmusból, csak mindennek adok több esélyt), és valahogy mégis megkedveltem annyira, hogy ma már kifejezetten szeretem.

Nyitánya kesernyés, fanyar bergamott, savanykás citrus, és édeskés felhangokkal keveredő zöld ibolyalevél. Nem harsány, éles zöld illat, hanem meleg fás, földes akkordokkal keveredő, amelyben már egészen korán megjelenik a szívillat kissé púderes írisz jegye, ami roppant nőiessé, finommá, kényelmessé teszi a viselését. A frissítő tea időnként előbukkan némi gyöngyvirággal karöltve, de egyik sem lesz soha markánsan jellemző, gyönyörűen pulzálva jelennek meg a szívillatban (így kell ezt kérem csinálni). Rózsát, jázmint, barackot nem érzek benne. A teljes leszáradása a puha pézsmáról szól, amely édeskés, kissé púderes, ibolyás, íriszes finomság fás aláfestéssel. A fás akkordok egyébként megfogtak, mert nem szantált és cédrust érzek benne, hanem valami sokkal barátságosabb, lágyabb, melengetőbb hangulatú illatot, mondjuk rózsafát. 
Tartóssága jó, 5-6 órán át elkísért, viszont a hatósugara nagy jóindulattal közepes (hármas alá), viszonylag hamar bőrközelivé válik.
Hihetetlenül nőies, puhán ölelő aprócska, halványlila virágcsokor, egy könnyed, romantikus pillanat érzése. Beszerzése kicsit nehézkes, de ebay-en vagy egyéb netes aukciós felületeken nem lehetetlen. Aki szereti a könnyű, áttetsző, légies virágillatokat (főként a már sokat emlegetett ibolyát és íriszt), annak mindenképp ajánlom. Nina Ricci tudott hasonló karakterű parfümöket összeiparkodni, bár azt a rafináltan csábító francia bájt ami minden régi Nina Ricci sajátossága, azért nem sikerült az Escada-ba egyértelműen belecsempészni, a habkönnyű lányos kellem azonban megvan benne.

...Áldott tavasz van, pont olyan amilyet szeretnék. Hűvös, esős, erőtlenül napsugaras pasztell színkavalkád, még jóleső forró teák ízével. Imádom a városunk naplemente utáni lüktető ragyogását, az újonnan jött esti csöndjeim hangját, a Duna vízén a lámpafény ringását, fákról szakadó vattapamacsok világgá indulását. Nemrég jöttem rá, hogy messze kerültem a régi zajongásaimtól, hogy az apró részletek leszakadnak rólam mikor menniük kell, és a világ közel sem tökéletes, de néha olyan harmónia van benne, amitől kedvem támad egy könnyed illattól, lágy francia sanzontól beleolvadni a létezésbe...

Illatjegyei:
  • ibolyalevél, mandarin, őszibarack, bergamott, citrom
  • írisz, ibolya, orris, jázmin, tea, gyöngyvirág, rózsa
  • szantál, pézsma, cédrus